Elérkeztünk Grúzia fővárosába, Tbiliszibe. A buszunk a hajnali órákban érkezett meg. Már kezdett világosodni, ezért úgy döntöttünk, hogy egy percet sem pihenünk és nekivágunk felfedezni a várost. A buszállomástól egyenesen a régi városrészbe mentünk.

A grúz vidék körbeutazását követően olyan érzésünk volt, hogy egy igazi metropoliszba csöppentünk. A pezsgő élet láttán már kezdtünk attól tartani, hogy Tbiliszi is egyike lett azon nagyvárosoknak, amelyek elveszítették egyéniségüket, de nem. Minél több időt töltöttünk a grúz fővárosban, annál több oldalát, arcát ismertük meg.

Felfedezőutunkat a város szívében, a Maidan téren kezdtük el. Azt mondják, hogy ez volt az első tér a városban. Itt szervezték meg a piacokat, itt zenéltek az utcai zenészek és minden fontos eseményt itt szerveztek meg. Az emberek életében ma is fontos szerepet tölt be a tér, amely sokszor találkozásipontként szolgál.

Érdemes ott kezdeni Tbiliszi felfedezését, mert onnan könnyű belátni a várost és nevezetességeit és nem csak azért… Van ott egy étterem, amely a nap 24 órájában készen áll a vendégek fogadására. A Machakhela étteremlánc Tbiliszi több pontján megtalálható, de a Maidan téri a legnépszerűbb.

A kora reggeli órákban kevesen voltak az étteremben, ezért kiválaszthattuk magunknak a legjobb helyet, a teraszt. Ugyanis az étterem második emeleti teraszáról gyönyörű kilátás nyílik a városra. Nem tudtunk ellenállni a menü színes kínálatának és reggelire rántotta helyett igazi grúz fogásokat: khinkálit és hacsapurit fogyasztottunk. 

A kiadós reggelit követően elindultunk a város egyik rejtett szeglete, a vízesés felé, hogy felfrissüljünk. Sok turistának elkerüli a figyelmét ez a látványosság annak ellenére, hogy a vízesés közvetlenül a régi városrész központjában van. Ennek az lehet az oka, hogy a vízesés egy magas völgybe van rejtve, ahová a város zaja már nem ér el. Reggel alig volt ott valaki, csak a vízcsobogás és a madárcsicsergés hallatszott. A szakadék fölött pedig ott díszelegtek a régi városrész legimpozánsabb teraszai.

Sokáig el lehetett volna üldögélni a vízesésnél, de még annyi látnivaló várt ránk. Például 200 méterre ott volt a 17. században épült kénfürdő, amely a mai napig működik. A legendák szerint a város alatt található melegforrásoknak köszönhetően alapították meg magát Tbiliszit is.

Egyébként Tbiliszi grúz fordításban meleg várost jelent. Ezt a nevet a föld alatt található melegforrásairól és a majdnem félévig tartó nyárias éghajlata miatt kaphatta. A hegyek délről és északi irányból is távol tartják a hideget, ezért májustól késő októberig kellemes nyárias idő van.

Amikor mi augusztus végén Tbilisziben jártunk, akkor rekordmelegek voltak. A hőmérő volt, ahol 40 fokot is mutatott. Ilyen melegben nem bírtuk sokáig a városi sétát, ezért igyekeztünk a kisutcák árnyékában rejtőzködni.

Annak köszönhetően, hogy a régi városrészben letértünk a főbb „turista útvonalról”, olyan csodás helyekre találtunk, amelyeket csak a helyiek ismernek. Ezekben az utcákban szinte alig lehetett turistákat látni. Itt lehetett igazi helyi lakókkal találkozni, igazi helyi ételeket, helyi áron enni. Amikor meg akartunk pihenni mindig az ebben a részben található Lado Gudiashvili térre mentünk vissza.

Ez valójában egy kisebb park, ahol gyakran lehet látni sakkozó helyieket. A parkot a középen álló szökőkút teszi még hangulatosabbá. Van ott egy étterem is, amit nagyon nehéz észrevenni, inkább egy zárt klubhoz hasonlít kívülről. Bemerészkedtünk és egy gyönyörű étteremre és galériára találtunk. Mint utólag kiderült a Pur Pur Tbiliszi legjobb éttermei közé tartozik. A helyi művészvilág képviselőinek találkozóhelye és kiállítóterme egyben. Az árak a magyarországi ráday utcai éttermek árainál alacsonyabbak, ezért ha arra jártok érdemes ide is benézni. Ha pedig egy romantikus vacsorával szeretnétek meglepni a kedveseteket, akkor ebben az étteremben nem fogtok csalódni.  

A múlt és a jelen furcsa keveréke.

Ebben a városban egymás mellett megfér a régi és az új. Az omladozó várból megállás nélkül jár a vadonatúj felvonó, amely elhalad a régi városrész felett. Onnan látszik a régi épületek közül kitűnő üveghíd, a Béke hídja, jobbra tőle a Parlament klasszikus épülete, alatta a befejezetlen futurisztikus formájú hangversenyterem.

Ez az építészeti kavalkád egy kicsit visszatükrözi a mai grúz világot. Az ország a 2003-as rózsás forradalmat követően hátat fordított Oroszországnak és úgy döntött, hogy ezentúl a nyugati értékek szerint fog élni. Azonban ez a válás nem megy olyan könnyen, mint ahogy azt hitték. Látszólag valóban egy nyugati, Európához tartozó ország Grúzia és sokat tesz a kormány az EU tagság elnyeréséért. Ugyanakkor a grúzok a hagyományok nagy tisztelői és azoktól semmi pénzért nem válnak meg.

Így például gyakran a szülők döntik el, hogy kihez adják hozzá gyermeküket, a házasság előtt a nők nem létesíthetnek kapcsolatot a férfival, a fiúgyermekeket preferálják a lánygyermekekkel szemben.

Nagyon sok apró íratlan szabály van, amivel mi turisták nem vagyunk tisztában. Csak idővel jöttünk rá, hogy nem szabad a taxi sofőr mellé ülni, mert ha egy hajadon lány oda ül, az egyenlő a flörtöléssel. Ilyenkor a sofőr azt hiszi, hogy a hölgy szeretne tőle valamit.

Szállás.

A város Budapesttel versenyezhetne a szállások színes választékában. Rengeteg hotel, hostel és kiadó apartmant van Tbilisziben, méghozzá elérhető áron. 6$-10$-ért már lehet egy ágyat kapni egy hostelben. De 15$-ért már egy jó szobát is ki lehet fogni az Airbnb.com-on.

Az alacsony árak ellenére mi úgy döntöttünk, hogy kipróbáljuk a grúzok mennyire állnak készen a Couchsurfingesek fogadásához. Több host-nak írtunk, azonban pechünkre épp a legrosszabb időszakban mentünk Tbiliszibe. Ugyanis szeptemberben aktivizálódik a belföldi turizmus, szinte a fél ország szabadságon van, amíg a második fele dolgozik. Nagyon kedvesen válaszoltak nekünk, hogy szívesen fogadnának, de nincsenek otthon. Egy fiú fogadott csak be minket, de ő nem beszélt angolul és már az elején egy kicsit furcsának tűnt, de a „kísérlet” miatt elfogadtuk a szállást.

Mamuka a megbeszélt időpontban és helyen egy fekete BMW-vel várt minket. Egy rövid beszélgetést követően megtudtuk, hogy török ruhával kereskedik Grúziában. Aztán elvitt a házába… A hely láttán egy kicsit összezavarodtunk. Az autóhoz és az állítólagos üzlethez sehogy sem illett, amit láttunk. A lakás, egy családi ház nyári konyhájából lett kialakítva és eléggé omladozott. A fürdő pedig az udvaron volt, amivel nincs gond, csakhogy abban a fürdőben sem télen, sem nyáron nem volt melegvíz.

Ezek láttán felmerült bennünk a kérdés: ez lenne a grúz valóság? A válasz pedig igen is meg nem is. Az ország gyors tempókban fejlődik és folyamatosan épül, szépül, de nem szabad elfelejteni, hogy mindössze pár évvel ezelőtt, 2008-ban Grúzia még háborúban állt Oroszországgal, előtte pedig Abháziával és Dél-Oszetiával. A folyamatos harcok legyengítették az ország gazdaságát, városokat és családokat tett tönkre. A mai fellendülés mindössze a felszínes változásokhoz elég, az ország mély rekonstrukciójához nem.

Mindössze egy éjszakát töltöttünk Mamuka házában. Nagyon kedves fogadtatásban részesültünk, de nem szerettünk volna tovább ott maradni. 

További három éjszakát egyik grúz barátunknál, Gelánál töltöttük, aki azt a grúz fiatalságot képviseli, aki korai évei ellenére sikeres, beszél angolul, sokat utazik külföldre, nyitott és segítőkész. Lakásában három szoba van, amelyikből kettőt az Airbnb-n ad ki.

Éjszakai élet.

Tbiliszi rengeteg szórakozási lehetőséget kínál. Munkaidő után a helyiek is kimozdulnak. A parkokban sétáló párokat lehet látni, a bárok pedig tele vannak fiatalokkal. Élőzenés ír bártól kezdve, jazz étteremen át, romkocsmáig minden megtalálható. 

Nekünk egy, a központtól kieső hely, a The Movement Theatre lett a kedvencünk, amely nem a turistákat, hanem a helyi művészeti világ szerelmeseit vonzza. A nevéből nem is gondolnánk, hogy igazából egy bárról, budapesti értelemben pedig romkocsmáról van szó. A színpadként kialakított kocsma tele van díszletekkel, babákkal és mindenféle ízléses kacattal. A bár kínálata szegényes, de minden alapvető jó megtalálható ott, ami egy koncert mellé szükséges: sör, bor, csacsa és üdítők (étellel nem szolgálnak). De nem csak a kialakított design teszi különlegessé a helyet, hanem a minőségi programok, amelyet a hely tulajdonosa, aki egy filmrendező, gondosan összeállít. Vannak jazz estek, irodalmi estek, de természetesen színházi előadások is. A Tbiliszi Konzervatórium igazgatója is itt saxofonozik a jazz esteken, minden kedden és csütörtökön.

Shopping.

A belvárosban számos souvenir boltot lehet találni, de ha egyedi grúz csecsebecsére vágysz, akkor a Tbiliszi bolhapiacra, vagyis a Dry Bridge Market-ra kell menned. A Száraz Híd mellett elhelyezkedő nyitott piac a gyűjtők menyországa. Ezen a piacon minden megtalálható, ami szemnek szájnak ingere: régi érmék, díszek, ezüst evőeszközök, antik ékszerek, stb.

A piaci séta felér egy galériai látogatással. A város művészei itt árulják a festményeiket, amelyek igen színvonalasok és kiváló ár-érték arányban megvásárolhatók. Akár egy egész délutánt el lehet tölteni itt a képeket csodálva.

Befejezésül.

Tbiliszibe érdemes akár csak egy hosszú hétvégére is kiruccanni. Az élmények, amit ott kapnak az odalátogatók már elegendők ahhoz, hogy újra és újra visszacsalogassanak. Ugyanis Grúzia kifejezetten egy olyan ország, amely nem enged el. A város otthoni meleget nyújt a helyieknek és a külföldi látogatóknak egyaránt. Néhány nap után nekünk is olyan érzésünk volt, hogy mi ennek a városnak a részei vagyunk.

További képek megtekintéséhez kattints a következő albumra: 

A fényképek és videók Pentax K-S2 fényképezőgéppel készültek, melyet a Ricoh Imaging hazai márkaképviselete, a Fotoplus Kft. bocsátott rendelkezésünkre.
http://www.ricoh-imaging.hu/
http://fotoplus.hu/

facebook.com/tubeteika